Kognitív pszichoterápia
A kognitív szemléletű pszichoterápiás
irányzat a XX. században kialakuló tudományos igénnyel fellépő terápiás megközelítések
egyik nagy, a pszichoanalízis és az alaklélektan mellett megjelenő iskolája. A
kognitív szemlélet történetileg a viselkedés - terápiás személetet váltotta fel
és bővítette ki: ez a megközelítés a viselkedést olyan önvezérlet rendszernek
tekinti, melyet belső törvényszerűségek határoznak meg; a vizsgálódás
középpontjában az információfeldolgozási és jelentésadási folyamatok kerülnek (Tölgyes, 2000). A kognitív terápiás irányzat elméleti alapjait
A. Ellis és A. Beck dolgozta ki, Ellis terápiás módszere racionális -
emocionális terápia néven vált ismertté, a mai kognitív pszichoterápiás
gyakorlat azonban elsősorban a Beck által kidolgozott elméleti és módszertani
ismeretekre támaszkodik (Tölgyes, 2000).
A kognitív terápiák
általános elméleti háttere
A kognitív terápiás megközelítés a
pszichés zavarok értelmezésében és kezelésében az információfeldolgozási
folyamatok ill. a kognitív sémák működésére helyezi a hangsúlyt. A kognitív
sémák az egyén tapasztalati tudását tömörítő ismerettömbök, melyek fő
funkciója, hogy szabályozzák a megismerési folyamatokat (Pogány, 2000), segítségükkel a személy újraalkotja a valóságot
és létrehozza a valóság sajátos, rá jellemző leképeződését (Tringer, 1993). A
kognitív sémák a környezettel folytatott interakció nyomán fejlődnek,
formálódnak olyan mentális műveletek révén, mint a jelentésadás, megértés,
belátás (Mahoney
és Freeman, 1985; ID: Pogány, 2000).
Rumelhardt és Norman (1981; ID Eysenck és Keane, 1990) elméletének értelmében az egyes kognitív sémák elsajátítása
a gyarapodás, a behangolás és az újrastrukturálás folyamatai révén megy végbe.
A gyarapodás során a már meglévő séma új példánya hozzáadódik a tárolt
repertoárhoz; a behangolás folyamatában a séma alakul az új információk nyomán;
az újrastrukturálás során pedig új sémákat alkotunk analógiás alapon vagy pedig
a sémák téri- és idői konfigurációinak megismétlésével (Rumelhardt és
Norman, 1981; ID: Eysenck és Keane, 1990).
A kognitív sémák generikus, általános tudást
kódolnak, struktúrájuk hierarchikusan épül fel. A sémákat különféle relációk
alkotják, melyek számos formát vehetnek fel az egyszerűtől az összetettebb,
kauzális formákig. A sémák betöltendő helyeket tartalmaznak, melyek sok esetben
üresen maradnak, s ez esetben alapértelmezések, feltételezések kapcsolódnak
hozzájuk (Eysenck és Keane, 1990). A
kognitív sémák elősegítik az új információk kódolását, hatásukra a külvilágból
érkező információkból hiányzó részeket az emlékezetben tárolt információk
alapértelmezései pótolják, működésük serkenti az emlékezeti folyamatok
szelektivitását: ha adott kognitív séma éppen működésben van, ez meghatározza a
jelentésadási folyamatok irányát és magát a kódolási folyamatot, tehát az
emlékezetbe kerülő anyag tartalmát is.
A sémaelméletek egyik - összetettebb sémákra
vonatkozó - modellje Schank és Abelson forgatókönyv elmélete, melyben a
kognitív séma cselekvésterveket foglal magában. E modellben a stabil és változó
elemek kontextustól függően rendeződnek el, az üres helyek szerepeket vagy
alsémákat tartalmaznak (Eysenck és Keane, 1990).
A kognitív pszichológiai megközelítés
felfogásában a sémák a megismerés eszközei, működésük meghatározza az
információfeldolgozási folyamatok működését.
A személyiség kognitív
felfogása
A személyiség működésének kognitív felfogására
Walter Mischel a kognitív személyiségváltozókra vonatkozó elmélete kiemelkedő
hatást gyakorolt. Mischel (1991) e
változók öt osztályát különbözteti meg, melyek a személyiség részét képezik,
tapasztalatok révén alakulnak és meghatározzák az egyén viselkedését. Az ún.
kognitív viselkedéses és konstrukciós kompetenciák a világról szerzett
tapasztalatok nyomán kialakuló probléma-megoldási stratégiákat tartalmazzák, az
alkalmazkodás szolgálatában állnak. A kódolási stratégiák és személyes
konstrukciók osztálya arra a módra vonatkozik, ahogyan az egyén a külvilág
ingereit kódolja és csoportosítja. Mischel elméleti megfontolása ezen a ponton
megfelel Kelly személyes konstrukciók elméletének. A kódolási stratégiák
meghatározzák, hogy az egyén miként szervezi a külvilágból nyert
tapasztalatait, s a személy viselkedését nem az objektív körülmények határozzák
meg, hanem azok szubjektív leképeződése. A kognitív személyiségváltozók
harmadik osztálya Mischel felfogásában a viselkedés és az ingerlés következményeivel
kapcsolatos elvárásokat tartalmazza, mely kategórián belül különbséget tesz a
hipotéziseket és ok-okozati relációkat tartalmazó viselkedés-következmény
elvárások és az inger-következmény elvárások között, mely utóbbiak a
viselkedést motiváló szándékkal kapcsolatos következtetések függvényei. A
negyedik osztályba tartoznak a szubjektív inger értékek, melyek pozitív vagy
negatív érzelmi állapotot váltanak ki, s ezáltal a viselkedés megerősítőjeként
működnek. Az önszabályozó rendszerek és tervek kategóriája helyzeti nyomás
hiányában ill. annak ellenére is irányítják a viselkedést. Az önszabályzó
rendszerek olyan szabályokat tartalmaznak, melyek arra vonatkoznak, hogy a
személy milyen viselkedést tart megfelelőnek adott helyzetben, meghatározzák a
teljesítményszintet valamint a célok elérésének ill. kudarcának következményeit
(Mischel,
1991).
A pszichés zavarok
kognitív elmélete
A kognitív terápiás irányzat a
pszichés zavarok magyarázata során a kogníciók, az információfeldolgozási
folyamatok és az érzelmek kapcsolatát, összefüggéseit vizsgálja (Pogány, 2000), a pszichés zavarok - elsősorban a depresszív
kórképek - hátterében a valóság észlelésének és értékelésének zavarait
feltételezi (Tringer, 1986), mely
folyamatok maladaptív, diszfunkcionális ismeretfeldolgozást eredményező
kognitív sémák, ún. diszfunkcionális attitűdök működése nyomán jelennek meg. A
diszfunkcionális attitűdök első rendszeres leírása A. Ellis és A. T. Beck
nevéhez fűződik (Tölgyes, 2000).
Ellis az emocionális zavarok
hátterében meghúzódó diszfunkcionális attitűdök kialakulásáért ún.
"forró" és "meleg" kogníciókat tesz felelőssé - ez a
felosztás hasonló Beck osztályozásához, aki ún. "alapfeltevéseket" és
"másodlagos feltevéseket" különít el (Tringer, 1986). Ellis rendszerében a "forró" kogníciók
érvényességi köre általános, az információ feldolgozás folyamatában ezek
kényszerítő erővel, korrigálhatatlanul jelennek meg. A "meleg"
kogníciók ezzel szemben mintha-jelleggel érvényesülnek. Ellis elméletében nem
csupán negatív irányban torzító sémákról beszél, a kognitív sémákra vonatkozó
elképzeléseket általánosítja és a kognitív mechanizmusokat a viselkedést
egészében meghatározó tényezőknek tekinti. Elméletét röviden ABC-rendszernek
nevezi, ahol "A": activting events (aktivációk, akciók);
"B": beliefs (hiedelmek); "C": consequences
(következmények). Az ABC modell lényege, hogy a viselkedést (C) két összetevő
eredményezi: a hiedelmek (B) és az akciók (A), tehát az "A"
tényezőről alkotott hiedelmek minden viselkedésmozzanat részei. A hiedelmek rendszerén
belül Ellis különbséget tesz racionális (rB) és irracionális (iB) hiedelmek
között, s ez utóbbiakat teszi felelőssé az emocionális zavarok kialakulásáért.
A racionális és irracionális hiedelmek következtében a viselkedésben racionális
(rC) és irracionális (iC) következmények jelennek meg (Tringer, 1986).
Ellis feltételezi, hogy az ember gondolkodását,
érzelmeit és cselekedeteit kölcsönkapcsolatok jellemzik és csak akkor jelennek
meg az emocionális reakciók, ha az észlelő kognitív és külső motoros rendszerek
egyidejűleg lépnek működésbe. Az emocionális zavarok ezen elmélet értelmében az
értékelő kognitív tevékenység és a habituált motoros válaszok közös
következményei (Ellis). Ellis
tehát feltételezi, hogy a gondolkodás és az emóció összetartoznak és az egyén
gondolkodásában racionális - emocionális egységeket alkotnak. Ezek az egységek
nem a logikainak és az érzelminek az egyesüléséből keletkeznek, hanem így
jelennek meg az átélésben. Az egyén tudatában az emocionalitáshoz sémák és
sztereotipek tapadnak, melyek az emóció szolgálatában állnak, de a ráció
evidenciájával határozzák meg a viselkedést, a tudatműködésben sem ráció, sem
emóció nem fordulnak elő külön (Mérei, 1989b).
Ellis felfogása szerint a pszichoterápia feladata a képzetáramlásban megjelenő
emóciók racionális elemzése, azok szembesítése a tényekkel és tapasztalatokkal;
a viselkedés korrekciójának egyik lehetséges módja az irracionális hiedelmek
leválasztása az emocionális gócról, melyek az értelmi bizonyosság élményével
terelnek a nem megfelelő, inadekvát alkalmazkodás irányába (Mérei, 1989b).
Beck a pszichés zavarokra vonatkozó
elméletét kezdetben depressziós kórképek tanulmányozása során dolgozta ki, s
két alapvető diszfunkcionális attitűdöt különböztetett meg: a szociotróp és
autonóm kognitív sémák kategóriáit (Pogány, 2000). Azok a személyek, akiknél a szociotróp
kognitív sémák dominanciája figyelhető meg elsősorban arra törekednek, hogy
másokkal szoros kapcsolatot építsenek ki, mely kapcsolat énképük fenntartása
szempontjából fontos számukra. A szociális interakciók során megélt negatív
tapasztalataik így közvetlenül önértékelésüket veszélyeztetik, s ez ún.
szociotróp depresszió kialakulását eredményezi. Az autonóm kognitív séma
dominanciája ugyan a környezet visszajelzéseitől való függetlenséget
eredményezi, azonban e sémával jellemezhető személyek önképe teljesítményük
függvénye - következésképpen a teljesítmény területén elszenvedett kudarcok
vezethetnek ún. autonóm depresszió kialakulásához (Beck, 1967; ID:
Pogány, 2000). Mindkét séma típus
esetében a domináns sémával konzisztens események nagy hatással vannak az
önértékelés alakulására és jobban ki vannak téve az értékelő - minősítő
folyamatoknak, mint az uralkodó sémával nem konzisztens események (Pogány, 2000).
Beck az érzelmi - pszichés zavarok kialakulásában
továbbá az ún. alapfeltevéseknek és másodlagos feltételezéseknek tulajdonít
kiemelkedő szerepet. Az alapfeltevések a személy önmagáról és a világról
alkotott ismereteinek rendszere, mely általános érvénnyel meghatározza
viszonyulását. Az alapfeltevések az információfeldolgozás folyamatában
rárakódnak a külvilágból érkező információkra, s ennek következtében az egyén
nem képes különválasztani a külvilágból ill. az alapfeltevésekből származó
jelzéseket. Minél erőteljesebben aktiválódik adott pillanatban egy-egy
alapfeltevés, ez annál nagyobb mértékű információtorzulást eredményez. A másodlagos
feltételezések az alapfeltevések gyakorlati, egyedi megnyilvánulásai. Az
alapfeltevések és a másodlagos feltételezések korai traumatikus események
hatására alakulnak ki és ún. automatikus gondolatok megjelenéséhez vezetnek (Beck, 1976; ID:
Tölgyes, 2000). E könnyen aktiválódó
gondolkodási sémák megakadályozzák, hogy a külvilágból érkező információ
diszkriminatív feldolgozáson essen át, s ez az információfeldolgozási
folyamatok torzulásához vezet (Tringer, 1986).
Beck modelljéhez hasonló Young (1994) az ún. maladaptív sémákra vonatkozó
koncepciója. A maladaptív sémák a fejlődés során alakulnak ki a nem optimálisan
működő szociális környezetben, s működésüket nem csupán meghatározott események
aktiválják, hanem az információ-feldolgozási folyamatokat feltétel nélkül
meghatározzák, s azok torzulásához vezetnek. A maladaptív sémák a fejlődés
korai szakaszában a környezet megértésének, s a benne lejátszódó események
kezelésének hatékony eszközének bizonyultak, később azonban már nem megfelelőek
a szociális információ feldolgozásában, működésük ezért pszichés és érzelmi
zavarok kialakulásához vezethet. E sémák az információ-feldolgozás folyamatában
egyfajta szűrőfunkciót látnak el: megnehezítik a sémával inkonzisztens
információk feldolgozását. A maladaptív kognitív sémák az autonómia, a
kapcsolatrendszer, az önértékelés és a szabályozás területein befolyásolják a
pszichés fejlődést, meghatározzák a személy önmagához ill. szociális
környezetéhez való viszonyulását (Young, 1994; ID: Pogány, 2000).
Kognitív pszichoterápia
A kognitív pszichoterápia elsődleges
célkitűzése, hogy feltárja az érzelmi- és viselkedési zavarok hátterében meghúzódó
torzult információ-feldolgozási és jelentésadási folyamatokat, és módosítsa a
hátterükben meghúzódó alapsémákat és diszfunkcionális attitűdöket (Tringer, 1993). E terápiás szemlélet fontos - számos egyéb
pszichoterápiás módszertől eltérő - jellegzetessége, hogy a korrekciós folyamat
során nem a személy és környezete közti folyamatokat, hanem az egyénen
belüli történéseket helyezi a figyelem középpontjába valamint, hogy a
páciens múltja helyett jövőjére fókuszál. A kognitív pszichoterápia strukturált
és célirányos, és ebből fakadóan direktív terápiás módszer.
A kognitív terápia további fontos jellegzetessége,
hogy a tanulás modelljén alapszik, hiszen a kognitív terápia elmélete a
pszichés zavarok kialakulásáért nem tudattalan motívumokat, hanem hibás tanulási
folyamatokat tesz felelőssé. A pszichoterápiás folyamat során a páciens
hatékonyabb életvezetési stratégiákat sajátít el, ennek érdekében a kognitív
terápia didaktikus technikákat is alkalmaz (pl.: házi feladatok írása) (Beck és Emery,
1985).
A terápia során a páciens és a terapeuta közösen
azonosítják a téves hiedelmeket és diszfunkcionális attitűdöket, a
pszichoterápiás folyamat a páciens és a terapeuta szoros együttműködésén, közös
erőfeszítésén alapul. Ebből következően a korrekciós folyamat sikeressége
nagymértékben függ a terápiás kapcsolat alakulásától. A kognitív
terápiában is megjelennek indulat-áttételes folyamatok, de ezek a kognitív
terápia elméleti felfogásában a terápia sikeres menetét akadályozzák, s nem
elősegítik, mint az analitikus felfogás értelmében. A terapeutával szemben
megjelenő negatív és pozitív indulat-áttételes érzelmek e felfogás értelmében
szintén kognitív torzítások húzódnak meg, melyek a terápiás folyamattal
szembeni ellenállásként ill. annak hátráltatójaként kerülnek értelmezésre és
átdolgozásra (Beck - Rush - Shaw - Emery, 1979).
A
kognitív pszichoterápiás elmélet megjelenése lényeges szemléleti változást
eredményezett mind a viselkedési- és érzelmi zavarokról alkotott pszichológiai
elképzelésekben, mind pedig a klinikai gyakorlatban. Ez az irányzat a
tudatosságra, a személyiség racionális aspektusaira irányította a figyelmet, és
nagymértékben hozzájárult az egyes pszichoterápiás módszerek integrált
elemzéséhez és értelmezéséhez.